Szemedben vad vihart jósló ború,
szívedben megrekedt kín a tavasz.
Hát mondd, nincs semmi,
mi halovány ajkadon mosolyt fakaszt?
szívedben megrekedt kín a tavasz.
Hát mondd, nincs semmi,
mi halovány ajkadon mosolyt fakaszt?
Olyan vagy, mint a reszkető nappalok,
máskor fény elől rejtőző gyönyör.
Hát mondd, nincs semmi,
mi létezésnek árnyával nem gyötör?
máskor fény elől rejtőző gyönyör.
Hát mondd, nincs semmi,
mi létezésnek árnyával nem gyötör?
Kemény fagyod, rideg teled,
mit éltet minden leheleted,
s, melynek mélyén bosszúd dédelgeted,
mit éltet minden leheleted,
s, melynek mélyén bosszúd dédelgeted,
mi egyre mar húsodba könyörtelenül,
hogy szíved megfakulva hunyjon ki,
míg utolsót dobban örömtelenül.
hogy szíved megfakulva hunyjon ki,
míg utolsót dobban örömtelenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése