Minden nap ünnep, mégis különleges a mai,
Hisz ez az a nap, mikor
Selymes hajába százszorszépből fonunk koronát, s
Lábnyomai elé rózsaszirmokat szórunk út gyanánt.
Ma még a tékozló gyermek is hazatér, hogy
Érezhesse az anyai szív nyugtató melegét,
A gyengéd és óvó karok végtelen erejét, s a
Megértő anyai szavak vigasztaló énekét.
Pedig, minden nap ünnep az édesanyának,
Mikor gyermeke szeméből a boldogság árad, s
Nincs büszkébb az anyai szívnél a világon,
Mikor gyermeke arcáról visszaköszön rá
Egy megvalósult, dédelgetett álom.
Minden nap ünnep, s mégis küzdelem, de
Ennél a harcnál nincs semmi, mi édesebb.
Óvni, ringatni az ébredező életet, s
Tanítani, jó útra terelni a lázadni kész lelkeket.
Minden nap ünnep, s mégis gyötrelem,
Ha az anyai szív aggódni kénytelen,
Mikor a lázban égő éjszakák
Sorra támadják magzatát, ki védtelen.
Minden nap ünnep, s mégis ütközet,
S jaj, annak, ki haragjával szembe megy!
Mert szíve a legkeményebb, leghidegebb acél, mi
Soha meg nem hátrál, ha gyermeke a tét.
Minden nap ünnep, mégis különleges a mai,
Hisz ez az a nap, mikor
Suttogó szavakkal mondanak köszönetet az árvák
Soha nem feledő hálájuk okán,
Mire zokogó záporral felelnek az Égi Anyák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése