Tárj ablakot a világra!
Tárd ki azt az ablakot,
Melyet szíveden nyithatok.
Tárd ki egészen!
Hadd jusson be rajta
A szeretet merészen.
Tárd ki azt az ablakot,
Melyet lelkeden nyithatok
Tárd ki egészen!
Hadd inaljon ki rajta
Minden félelem.
Ne félj!
Ha a nap fénye mellett
Hozzád utat talál
A bántó szó, az irigység,
Önzés, és hazugság.
Miket csak éltet a bosszúság.
Ne félj!
Ne bújj el!
Sötét sarokba, magányba
Ne temesd!
Egy mosoly az, mi
Leghatóbb fegyvered.
A csalárd és önző szív, meglásd
Az előtt megremeg.
Szólj hozzá,
Gyengéden
Arca hagy piruljon!
De ne engedd, hogy
Szíved ablaka becsukódjon!
Engedd be, a szót, a dalt,
Mi ledönt minden falat.
Lágy zenédtől a hazug szív,
Majd hunyászkodva elszalad.
Tárj ajtót a világra!
Tárd ki sarkáig azt az ajtót!
Engedj be mindent, mi a világban
Jó!
Ne zárd el magadtól, csak mert
Van ki önző, irigy, s álnok.
Csak szánd őket, hogy olyanok,
Ne táplálj irántuk haragot.
Hidd el!
Gyöngédséged felettük a
Legnagyobb hatalom.
Lépj hát ki az ajtón,
Ki a világba!
Fürödj meg fényében,
Szíved dallamában!
S meglátod a legszebbet
A kerek világban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése