Sápadt, kövér Hold
Tekint le a tájra,
Az éjsötét bérceken
Ordas dala várja.
Az erdő nem mozdul
Türelemmel várja,
Köszöntsön be újra
A napvilág e tájra.
A városban az utcák
Ürességtől kongnak.
A magas házak ablakai
Feketén alusznak.
Egy eldugott utcácska
Romos, öreg háza,
Onnan dereng , csupán
Egy csonka gyertya lángja.
Töretlenül harcol, hogy
Fényt hozzon a házba
Elszántan űzné el
Az éjszakai árnyat.
Kitartóan pislákol,
Apró, sárga lángja, s
Jégvirágot lehel a dér
A házak ablakára.
Majd felbukkan a napkorong
A messzi láthatáron,
Nyújtózkodva hintve szét fényét
Az ébredező tájon.
Pajkosan csillogva
A sok ezernyi házon,
Győzedelmeskedik
A sötét, éjszakai árnyon.
Mély álmából lassan
Feleszmél a város, az
Olvadozó, szürke hótól
Az utca köve sáros.
Megindul a szekér
Árujával telve,
Péklegény a tésztát
Már kétszer ki is verte.
Szatócs úr a boltját
A vevőknek kitárja,
Roskadozó polcokon áruit
Jó pénzért kínálja.
Rikkancsfiú harsány hangja
Hordja szét a híreket
Egy asszony kiskocsiról
Árulja a frissen fejt tejet.
Ezernyi élettől lüktet
A felébredt város
Rohanó lépteiktől
Az utca köve sáros.
Egy aprócska utca
Romos, öreg háza, ahol
Egy utolsót lobban még
A csonka gyertya lángja.
Hömpölyög a napfény
Aranyló sugára
Bejárja a szobát
Önfeledt, boldog tánca.
Ragyogó fénylő Nap
Cirógatja a tájat,
Feléled az erdő, hisz
Ezt a percet várta.
S míg a természet
Örömtáncát járja
Messzi bérceken túl
A farkas, békés álmát látja.
Sötét odújában
Türelemmel várja
Dalol ő még újra
A sápadt, éji társnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése