ködfátyol reggelen
lábad nyomán
könnyező harmat:én vagyok…
perzselő nyaradon
lüktető szívedben
könnyelmű ígéret: én vagyok…
fázós lombhulláskor
reszkető válladon
meleg takaró: én vagyok…
fekete leplű teledben
távozó lelkeden
hangtalan sóhaj: én vagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése