Minden szívnek rejtekében
van egy kicsiny,
kis szoba.
Benne aranyládikóban
egy apró üvegfiola,
mi féltve őrzi
lelke kincsét,
annak minden
gyémánt cseppjét,
hiába kéred: add oda!
Nem számít, ha
megnyílt néked
a szívnek minden
csarnoka,
ha nem találtatsz
méltónak rá,
bizony
zárt ajtóval fogad téged
az a kicsiny,
kis szoba.
S, ha zárjához mégis
kulcsod volna,
még hátra van
a ládika,
Nem nyitja azt
holmi vaskulcs, sem
az édes, szép szavak
tetteid, mik mutatkoznak
juttathatnak csak oda.
S, ha tetteidre meg is nyílik
az aranyládika,
óvatosan nyúlj csak
hozzá,
ne törjön el
a fiola,
minek vékony üvegfala
rejti, védi,
mi a szívnek
záloga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése