Miért
üldözöd zokogó fiad,
kinek éhező gyomrából
karmod mindent elragadt,
mi után csak
a korgón fájó üresség marad
Miért
kínzod könyörgő fiad,
kinek meggyötört lelkéből
kapzsiságod mindent elragadt,
mi után csak
a kongó reménytelenség marad
Miért
tiprod el legyőzött fiad,
kinek hűséges szívéből
árulásod mindent elragadt,
mi után csak
a halál megváltása marad
…
Mit dús kebled egyszer,
oly bőségesen adott,
ma már csak emlék, s
ölelésedre nem méltó már fiad
csak, miután halott
Mondd, Hazám!
Miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése