Sírva érkeztél e Világra, s
ontottak érted hálakönnyeket.
Viaskodtál a rohanó idővel, s
vad csatában győzted le a szörnyeket,
mik a magány fojtó hálójával támadták szívedet.
Körbejártad az élet hullámait, s
konok lelked sosem adta fel szíved vágyait, s
az évek vad zuhatagában rád talált a világ,
mégis maradtál harcos, kalandor, s naiv virág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése