Féltékenység

/Lulunak/

Halk szavakat suttog füledbe,

S zöld szemében tombol a gyönyör,

Mikor kéjes élvezettel, védtelen szívedre tör.

Behálózza elméd, s kétellyé válik minden gondolat,

Penge éles karmai hasítják fájón-reszkető álmodat,

S ő egyre csak kacag, míg vad orgiát rendez lelkedben az indulat.

Gyilkol érzést, pusztít hitet,

Szemedre opál-hályogot szór,

S hiába minden védőbeszéd,

Ha megnyerő szava mind, a vádlott ellen szól.

S, te csak vergődhetsz bűvkörében,

Mit égig érő kétkedés-fal ölel,

Szívedben már a féltékenység az,

Mi minden eskü-szóra ridegen felel.