Ha szelíden arra kér

Lennék csak apró hernyó,

mit óv a selymes gubó,

míg az édes lombok közt

halkan átoson a szél,

s táncra perdülnék vele,

ha szelíden arra kér.

Lennék parányi porszem,

mi büszkén száll a széllel,

míg a dús-zöld lankák közt

este megpihen a fény,

s álmot ígérnék neki,

ha szelíden arra kér.

Lennék áhított béke,

mi némán vár a szívben,

míg a kéklő hegyek közt

háború ont drága vért,

de a völgyre csendet hoznék,

ha szelíden arra kér.