Ölelj ma még! Most ölelj!
Karod vonjon testemre
Izzó acélpántokat örökre…
Csak szoríts még! Most szoríts!
Ne félj! Hadd fájjon!
Így tudom, hogy nem csupán álom…
Ölelj, mintha az utolsó perc volna!
Mintha húsom, húsod,
Bőröm, bőröd,
Szívem, szíved volna…
Úgy szoríts, mintha a világ forrna,
Mintha életed rajta múlna,
S, ha csontom törik is… Ne bánd!
Kéjes gyönyörrel tekint ma, a Hold reánk…
Hiába nem jönnek ki itt sem a szótagok, hihetetlen erővel adod vissza az érzést, nagyon megragadtad - és ez tőlem a lehető legnagyobb dicséret. Élmény volt olvasni (persze, ha szeretnéd még faragni, lehet játszadozni a sorok hosszúságával; összeszedettebb formában a ritmika miatt bizonyára még hatásosabb lenne).
VálaszTörlésKöszönöm :)
VálaszTörlésLehetséges, hogy egyszer még neki esek, ha nagyobb leszek :)
Fantasztikus! Ez is! ;)
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlés