nem érdemled
úgy szerettek
csókot kaptál
s elfedted
szegve esküt
eltemetted…
elvártad
hát hittek benned
de kevély szívvel
összetörted
bánhatod már
gyarló tetted…
bujdokolhatsz
nincs mit veszthetsz
mert válaszutat
nem kereshetsz
könnyed hamis
kesereghetsz…
másé volt
mit elveszejtesz
isten neked
nem kegyelmez
így lelki csendet
sose lelhetsz…
boldogságot
bárhogy kérhetsz
sosem lehet
benne részed
a szív-ítélet
végérvényes…
Az igazat megvallva, az esetek túlnyomó részében nem szokásom bárminemű kritikával illetni mások műveit, itt azonban, érzéseim szerint, építő jelleggel bírhatnak szerény szavaim.
VálaszTörlésBár ez írásod alapvetően meglehetősen tetszetős, úgy vélem, még jobb lehetne, ha végig ügyelnél a szótagszámra. Nem feltétlenül vagyok a szigorúan kötött formák embere, ráadásul meglehet, hogy eleve Te szántad a verset ilyennek, számomra azonban a helyenként előforduló "többletszótagok" megbontják azt az erős dinamikát, ami egyébként végig megvolna.
Remélem, nem értelmezed szavaimat tolakodónak.
Teljesen nyitott vagyok a kritikára, ami ez esetben jogos. Bukdácsol a vers, én is érzem. Nagyon esélyes az átírásra, ha lesz időm rá, és ismét abban a lelkiállapotba kerülök, mint mikor írtam ( ez tuti bejön). Félek viszont, hogy túl nyers, és kiforratlannak hat.
VálaszTörlésNem vettem szavaidat tolakodónak, sőt megkérlek rá, hogy máskor is "tolakodj" :) Köszönöm
Ezt "sajnos" nem ígérhetem, mint mondtam, igen ritkán kommentálok kritikai jelleggel. Úgy gondolom, míg én magam nem törekszem a művészi tökéletességre, nincs meg a jogom, hogy más írásában keressem a hibát.
VálaszTörlésÉn is így gondolom, de ettől függetlenül bármilyen észrevétel segíthet. Kritika pedig nem csak negatív lehet. Mondjuk inkább úgy, hogy észrevétel, megjegyzés: kíváncsi vagyok mindenki véleményére, nem zárkózom el senki elől.
VálaszTörlésEz dicséretes is. Jómagam azonban nemes egyszerűséggel elvből nem (elenyésző kivétellel) nyúlok hozzá utólag egy írásomhoz sem, mondjon bárki bármit is róla. Milyen alapon várnám hát, hogy más ezt megtegye?
VálaszTörlésNyilván, ha az ember elégedett azzal, amit leírt, akkor mások véleménye nem igazán befolyásoló. Jártam már úgy, hogy egyik fél azt taglalta: legyenek rövidebbek a sorok a versbe, a másik fél pedig megfelelőnek találta a sorhosszt. Nem lehet, és szerintem nem is kell mindenkinek megfelelni.
VálaszTörlésHa nem érzem a versben, hogy lehetne jobb, én sem piszkálom: még a végén rosszabb lesz alapon. Ennél a versnél, viszont kelleni fog, majd... :)
Ó, félreértesz. Akkor sem igen nyúlok bele az írásaimba utólag, ha esetleg mindenki -beleértve magamat is- szerint szükség volna rá, noha megközelíthetjük úgy is, hogy -pontosan a már említett elvem alapján- épp így marad "tökéletes" a vers. Minden célok és szempontok kérdése :)
VálaszTörlésNa, most aztán jól idefogalmaztam az eszmefuttatásom, aminek a válaszod szempontjából vajmi kevés értelme volt. Pedig az eszme nem is szeret futni.
VálaszTörlésAkkor, ha jól értem, az adott pillanatban és lelki hangulatban megírt verset nem írod át később, mert akkor már nem ugyanaz az a hangulat vesz körül, így nem is tudnád visszaadni.
VálaszTörlésÉn is jól idefejeztem magam.
De pl., amit te is említettél, hogy az ütem megtartása miatt érdemes átmenni még egyszer az íráson, az szerintem rendben van. Persze nem vitatkozni szeretnék, mert van olyan versem, amit én sem írok át, vagy, ha tetszik javítgatom.
Hmm...a friss javítás még valószínűleg bele is férne, de ezt nem tudnám megmondani. Eleinte amolyan "szabadvers" formájában írtam, ahogy jöttek belőlem a gondolatok, akkor pontosan ezért nem volt szükség komoly formai igényességre - így pedig nem is szakadt meg a gondolatmenet, nevezzük ezt talán spontán versírásnak (habár e "műveimet" inkább tekintettem szimpla gondolatömlésnek).
VálaszTörlésAzóta viszont változott a helyzet: most mindaddig folyamatosan formálódik, "íródik" a vers, amíg aprólékosan meg nem felel mindazon formai követelményeknek, amelyeket megkívánok tőle, sok-sok ellenőrzés után tekintem csak késznek.
Mondhatni addig faragom a gondolatot, míg az pontosan bele nem illeszkedik a neki kitalált vázba. Persze megesik, hogy a váz időközben módosul, hiszen a tartalom éppúgy igényli a legjobban ráillő külsőt, épp csak talán egyszerűbb az alapokat a forma felől megközelíteni.
Nem szokásom oldalakat írni, úgy látszik, itt megtáltosodom.
Én még jócskán az érzéseken alapuló írásnál tartok. Nem olyan régen kezdtem bele az írásba, kb. másfél éve. Prózával kezdtem, és fél éve talált meg a verselés, így rengeteg tanulnivalóm van még. Remélem feljebb jutok a lépcsőn, idővel. Rajtam persze nem múlik.
VálaszTörlésNagyon örülök neki,és megtiszteltetésnek érzem, hogy megosztod velem a gondolataidat, véleményedet. Köszönöm :)
Én is örülök, hogy van kivel megosztanom e gondolatokat és véleményeket :)
VálaszTörlésEgyébként jómagam sem sokkal régebben kezdtem a költészettel barátkozni, habár esetemben prózai hajlamokról nemigen volt szó soha.