Láttad-e már a gyermek haragját?
Mi oly sötét, hogy elveszik minden
Mihez csak hozzáér. Örökre.
A falánk birtokló, mi önző, s rideg,
S álnokul tipor el minden hitet.
A szívnek meg kell szakadni,
A szívnek bele kell szakadni…
Láttad-e már a gyermek könnyét?
Mi oly forró, hogy porrá égeti
Az önfeledt örömöt. Mi után
Nincs már játék, se kacagás,
Csak kínzó félelem, és magány.
A szívnek meg kell szakadni,
A szívnek bele kell szakadni…
Láttad-e már a gyermek lelkét?
Mit magára hagyott őse vére,
Hogy ez legyen méltatlan büntetése.
A fojtogató düh némán bosszúért kiált,
Ő, mégis önzetlenül mindent megbocsájt.
A szívnek meg kell szakadni,
A szívnek bele kell szakadni…
Láttad-e már a gyermek szívét?
Mi oly tiszta és nemes,
Hogy nem ismeri a csaló gaztetteket.
S bármily csalárdul véthetsz is ellene,
Ő, mégis odaadóan, örökké szeret.
A szívnek meg kell szakadni,
A szívnek bele kell szakadni...
Láttad-e már a gyermek szívét?
Mi oly tiszta és nemes,
Hogy nem ismeri a csaló gaztetteket.
S bármily csalárdul véthetsz is ellene,
Ő, mégis odaadóan, örökké szeret.
A szívnek meg kell szakadni,
A szívnek bele kell szakadni...
Láttad-e már az Anya lelkét?
VálaszTörlésFéltő-kutató, védő, éltető,
Önnön vérét áldozó, örök Őr.
Láttad-e már az Apa álmát?
Szelíd-szomorú, mélyen merengő,
Némán őriző Bástya álma az.
Úgy vigyázz, Gyermek - minden sebed
Kétszer mar sebet az ő szívükön!
Sarja nélkül nem él tovább fa sem.
-------------------------------------
Ne haragudj, gondoltam, megosztom veled gondolataimat, melyeket az írásod szült.
Nem haragszom, sőt megtisztelsz!
VálaszTörlésAnya vagyok én is, és nagyon szívemhez szólóak soraid. Ez a vers a kislányomról szól...