"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret," /József Attila/

2011. június 23., csütörtök

Tanka* háromszor

A lélek

Örök bujdosó,
Mi retteg lánctól, vastól,
Mégis szárnyalna,
Ám sír a szárnyaszegett:
Letépték hazug szavak.


A szív

Lüktetése halk,
S minden dobbanás halál,
Míg vérzik búsan,
Könnyezve hű Hazáját,
Mi ég, s porlad a máglyán.


A szem

A lélek-világ
Ezüst tükre csillogó
Könny-gyémántot hullajtó:
Reszkető boldogságban,
A fájdalom dalában.

Tanka: Japán, rövid vers.

4 megjegyzés: